Jogosítvány

Ha az ember Svájcban él, 1 évig vezethet a külföldi jogsival. Aztán le kell cserélni. Nos, tegnap reggel elmentem, leadtam az igénylőlapot, fényképet, régi jogsit. Ma (szombaton) pedig megkaptam levélben. Áll lees :)

Matek-teszt

Laura egy hibát vétett, szóval remekül sikerült. Egy rosszpont Frau B-nek, ő sem tud számolni, az egy hibát ugyanis elfelejtette levonni :D Így lett 100%-os a doga :D

Tudományos

Esténként, mese után beszélgetünk a lányokkal. Mivel külön szobában vannak, külön-külön, felváltva. Laurával igen tartalmasak ezek mostanában. Erősen érdeklődik a "tudományos dolgokról". Bármi jöhet: miért színes a világ, honnan tudja a fogunk, hogy hogyan kell nőnie, evolúció, állatok, mágnesesség... És én szívesen beszélek neki ezekről. Én is ilyen voltam, kiváncsi, ill. kicsit a mai napig. Utána olvas kicsit, mostanság valami Öveges professzoros kísérletezőst :)

Szünet

Imádom az ilyen kis egynaposakat. Az összes gyerek, mint az őrült, verekszenek, nyávognak, semmi sem jó... A hosszú szünetek elején is ugyanez szokott lenni. A 2,5 hetes szünet pár nap után már nagyon kellemes volt, de ott is az első pár nap horror. Így a legjobb csak egy nap, tehát jobb nem is lesz. Holnap megint suli. Még szerencse, hogy ez helyi esemény, Zürichben nincs szünet, így dél után megyünk máris magyariskolába :) Este meg aikido.

Anyák napi meghívó

"LIBS MAMI 
AM NAECHSCHTE FRIITIG, 13 MAI, BISCH DU BI OIS IM CHINDERGARTE IIGLADE MIR TUEND DICH DAENN MIT EME FEINE ZMORGE VERWOEHNE. ES GEHT VOM HALBI ZAEHNI BIS AM ELFI.ICH HA DI GAERN NOEMI
ICH CHUME GAERN ________ICH CHA NID CHO___________"

Megfejtés:
Am nächste Freitag, 13 Mai, bist du bei uns in Kindergarten eingeladen, wir werden dich dann mit einde feine Frühstück verwöhne. Es geht vom halb zehn bis elf. Ich habe dich gern Noemi
Ich komme gern ______
Ich kann nicht kommen _____

Anyák napja

Ma volt az anyáknapi ünnepség az oviban. Nagyon nagyon tetszett. Nem kiöltözős, versmondós, egész más!  Fél 10-re mentünk, terített asztal várt minket, egy szép zöld papír szívekkel kidíszítve, tányér, filcből készült szívecske lánc, az asztal közepén papírvirágok tömkelege. Mindenki leült a kijelölt helyére. Volt kis éneklés (köszönöm, köszönöm édesanyám...), majd a gyerekek mindegyike mondott egy mondatot: köszönöm anyám neked, hogy... Jókat mondtak, édesek voltak, bár a felét nem értettem. Aztán az óvónéni zenét tett be, és egyesek hullahoppkarikáztak (Noémi is, bár nem tudom, miért lett kiválasztva, mert nem ment neki :D), a többiek táncoltak. Az aktív rész után nyugis következett: hátmasszázst kaptunk egy kis műanyag masszírozószerkezettel. Gondoltam is, otthonra is jó lenne ilyen, kívánságom nyomban meg is hallgattatott, ugyanis megkaptuk a kis bigyókat :) A gyerekek kimentek az udvarra tízóraizni, és játszani, mi pedig úri kiszolgálásban részesültünk az ovónéni által. Az ételek hozzávalóit a gyerekek készítették: vajat köpültek (Noémi ezt úgy mesélte, hogy valami gépbe tettek tejszínt, forgattak valami kart, és lett túró :)), főztek eperlekvárt, sütöttek valami kalácsfélét. A tésztájából kis csigákat formáztak, és azt úgy tették egymás mellé, hogy egy nagy szívet adjon ki. Ebből lehetett csipegetni. A kávét nem ők termesztették, az óvónéni főzte, volt még narancslé is... Én vittem Dórit is, aki jól elszaladgált a nagyokkal az udvaron. Száz szónak is egy a vége, nagyon nagyon szuper volt!

Meghívó anyák napjára

LIBS MAMI

AM NAECHSCHTE FRIITIG, 13 MAI, BISCH DU BI OIS IM CHINDERGARTE IIGLADE MIR TUEND DICH DAENN MIT EME FEINE ZMORGE VERWOEHNE. ES GEHT VOM HALBI ZAEHNI BIS AM ELFI.
ICH HA DI GAERN NOEMI

ICH CHUME GAERN ________
ICH CHA NID CHO___________

Terasz

Beindult az élet a szabadban. A felettünk lakók majdnem minden este grilleznek (nekünk Mo-on maradt a grillsütőnk, csak irigykedhetünk). Mi megvettük ma végre a székeket. Ugyanis Konstanzba mentünk sampont meg ilyesmit venni, de akkor nézzünk már be az Obi-ba :) És 4 székkel tértünk haza, alig fért be a kocsiba. Ha szép rend lesz a teraszon, majd lefotózom :) Egy kis rövidnaciban, ujjatlanban ülök most is itt... A gyerekek bringáznak, rohangálnak. A szomszédék is ma szerezték be a kertibútort, hegyekben áll, nem is tudom elképzelni, hova teszik, de hamarosan kiderül! Kettővel odébb takarították a teraszt épp az imént, szeretném én is, de a kerti cső egyelőre nem tud a csaphoz csatlakozni, rossz dugót vettünk, szegény T. még most "szaladt" el az itteni Obiba venni... Megmondom őszintén, legszívesebben egész nap itt nyaralnék, a házi munkát meg végezze el valaki más :)

Csend, rend, fegyelem!

Kezd már tele lenni a hócipőm a rendrakással. Minden egyes nap azzal telik el, hogy "pakoljatok el a szobában!". De nem én voltam! De anyaaaaa! És az asztalon iiiiis? Igen, mint ahogy mindig. Rendnek kell lenni. És akkora összevisszaságot csinálnak. De ha nem is. A pakolás órákig tart! Az a pár dolog, amit el lehetne negyed óra alatt rakni. És szenvednek, és úgy csinálnak, mintha pakolnának, persze ezt úgy is érzik, és rettenetesen kegyetlennek érzik zord anyjukat, aki erre a rabszolgamunkára kényszeríti őket. És akkor jön a "csináljátok már!". "Hol tartotok?" "Nem lesz ez meg az, ha nem fejezitek be!" De nagyjából semmi sem hat, én meg megőrülök, és a végén kiabálok. Borzasztó, hogy sok-sok idő megy el ezzel a napból, ahelyett, hogy játszanának kint a teraszon, vagy társasoznánk, vagy bármi élvezetes tevékenység.