Így képzelek el egy tökéletes napot

Reggel kakasszóra - vagyis Dóri hangos anyázására ébredtem. 7-kor, kellemes. A gyerekek moziztak egy sort, apjuk az ágyban pihenkélt, én még a kádban is csobbantam egyet, és ebben senki nem zavart. Időközben kitaláltuk, hogy kirándulni megyünk, 10-fél 11 magasságában már el is hagytuk otthonunkat. Az Uetlibergre mentünk, Zürich tőszomszédságába, állítólag a magyarok kedvelt kirándulóhelye, hát mi is magyarok vagyunk, vagy mi a szösz? A 14-es (vagy a 10-es?) villamosnál parkoltunk, onnan indultunk felfelé. Nagy okosan nem vittünk babakocsit, durva is lett volna feltolni! De a szép új Scootababy hordozó jól vizsgázott, tudtuk cipelni Dorkát. De azért szépen sétált is az elején. De aztán nagyon álmos lett. Így volt egy kis mélypont hazáig tartó hisztivel a kocsiban. A végére azért elaludt, Noémivel egyetemben. Tényleg jó magasra másztunk, nem csoda, hogy mindenki elfáradt! Aztán az ebédet csak melegíteni kellett, még tegnap délután megfőztem, és mindenki lepihent, Noémi aludt is egy cseppet. Apával játszottunk egy kis EyePet-et (haha, gyerekjáték :)), aztán átadtuk a terepet a lányoknak, én elvonultam a hálószobába vasalni, megnéztem addig két rész sorozatot, apjuk kuglófot sütött... Remekül éreztük magunkat! :)

Ilyen jó kis vízesések vannak, félig befagyva:

Dóri az elején még kitartóan gyalogolt.

Az ott lent Zürich. Jó magasra felmásztunk, igaz?

  Már majdnem a célnál:

Eddig akartunk jönni: egy pihenőhely, játszótérrel. Itt faltunk némi mandarint is.

Dóri is magához tért egy hintázás erejéig.