Igen kimerítő volt, különösen nekem, Dórival egyetemben :) Képek később, T. telefonján vannak.
Reggel elkísértük Noémit az osztályához, majd kiderült, hogy az első órára ott is lehet (illik) maradni, közös feladatunk is volt. Én meg nem vittem semmit magammal, csak a kulcsot, az Elterncafe 9-kor kezdődik, gondoltam, még hazajövünk. SZóval se víz, se játék, se semmi...
A tanítónénik aranyosak, mosolygósak, bejönnek. Mindenkinek megmutogatták a tolltartókat, iskolatáskákat némi oldásképp, majd volt dalolás, ez nagyon tetszett, arról szól a dal, hogy én más vagyok mint te, mint ő, stb... Aztán elénekeltük a nevekkel is, szépen felsorolva az egész osztályt. Kaptak a gyerekek egy füzetet, ami az ő első három évük utazását lesz hivatott megörökíteni. Ők rajzolhattak rá egy címkét, minket szülőket pedig megkértek, hogy írjunk bele valami kívánságot, amit szeretnénk a gyerekünknek az elsőben. Mindenki a saját nyelvén (huhh :)). Még egy kis dalolás, és kicsöngettek. Mentünk is a tájékoztatóra. Némi előadás, kávézás, sütizés után csoportokra osztódtunk, és körbejártuk a sulit, témaspecifikusan, az adott szakember elmondta a tudnivalókat (DaZ - német, mint második nyelv, logopédia, fejlesztőpedagógus, napközi, mittomén), nagyon érdekes, hasznos volt, csak szegény Dóri unta már nagyon, minden baja volt... Sok újat azért nem tudtam meg... És tadaaam, 11-kor már haza is jöhettünk, hát csak lezuhantam a kanapéra, azóta is próbálok magamhoz térni :)
Noémi saját beszámolója szerint nem volt tanulás, csak rajzoltak "meg ilyenek". :D És már újra ott, ma mindkét lány visszament délután.