Milyen érdekes ez. Alapjában borzasztó türelmetlen vagyok. Nehezen viselem a gyerekek bénázásait. Felborítják, kiöntik, összekenik, főleg egy kreatívkodásnál, minden erőfeszítésemre szükségem van, hogy elviseljem. Pont ma gondolkodtam ezen, milyen érdekes, hogy korrepetálni viszont szerettem, és bírtam. Türelmesen megvártam, míg a gyerek agyában fény gyúl. A gyakorlótanításomon külön ezért dícsértek meg, hogy milyen türelemmel tudom kivárni a választ. Nem értem, hogy van ez, mi a különbség? Az előbb idejött Noémi, hogy segítsek a leckében, nemrég még ott tartottak, hogy 7-8, stb, most meg találja ki, mennyi a fele 36-nak... Kaptak segédeszközt: a kis korongok, miket nálunk is használnak, meg hozzá ez tükör. Mutattam neki más stratégiát, komolyan, rettenetesen élveztem, hogy együtt tanulhatok vele, eddig nemigen kellett egyikkel sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése