Olvas németül

Laurának ma az volt a házi, hogy egy szövegből ki kellett emelni, milyen idő volt melyik nap. Majd egy oldal német szöveg, a kislányok ezt csinálták, azt csinálták... Laura pár perc alatt átfutotta, aláhúzta a hét napjait, és az időt: vagyis pikk-pakk ki tudta emelni a lényeget! Nagyon büszke vagyok rá!

Első nap az iskolában

Igen kimerítő volt, különösen nekem, Dórival egyetemben :) Képek később, T. telefonján vannak.
Reggel elkísértük Noémit az osztályához, majd kiderült, hogy az első órára ott is lehet (illik) maradni, közös feladatunk is volt. Én meg nem vittem semmit magammal, csak a kulcsot, az Elterncafe 9-kor kezdődik, gondoltam, még hazajövünk. SZóval se víz, se játék, se semmi...
A tanítónénik aranyosak, mosolygósak, bejönnek. Mindenkinek megmutogatták a tolltartókat, iskolatáskákat némi oldásképp, majd volt dalolás, ez nagyon tetszett, arról szól a dal, hogy én más vagyok mint te, mint ő, stb... Aztán elénekeltük a nevekkel is, szépen felsorolva az egész osztályt. Kaptak a gyerekek egy füzetet, ami az ő első három évük utazását lesz hivatott megörökíteni. Ők rajzolhattak rá egy címkét, minket szülőket pedig megkértek, hogy írjunk bele valami kívánságot, amit szeretnénk a gyerekünknek az elsőben. Mindenki a saját nyelvén (huhh :)). Még egy kis dalolás, és kicsöngettek. Mentünk is a tájékoztatóra. Némi előadás, kávézás, sütizés után csoportokra osztódtunk, és körbejártuk a sulit, témaspecifikusan, az adott szakember elmondta a tudnivalókat (DaZ - német, mint második nyelv, logopédia, fejlesztőpedagógus, napközi, mittomén), nagyon érdekes, hasznos volt, csak szegény Dóri unta már nagyon, minden baja volt... Sok újat azért nem tudtam meg... És tadaaam, 11-kor már haza is jöhettünk, hát csak lezuhantam a kanapéra, azóta is próbálok magamhoz térni :)
Noémi saját beszámolója szerint nem volt tanulás, csak rajzoltak "meg ilyenek". :D És már újra ott, ma mindkét lány visszament délután.

Árak

Elképesztő- a frank erősödése és az az emberek felmordulása miatt csökkenek az árak a boltokban - most jött a Coop hírlevele, hogy 700 külföldi cikk lesz olcsóbb... wow :)

Nyaralunk

Némi zűrzavaros Magyarország-látogatás után most Svájcban nyaralunk, mint az urak. Na, mert ugye a gazdasági helyzet miatt mindenki igyekszik máshol költeni a pénzt. Mert ott többet ér. Na, de ha itthon maradunk, szállásra nem kell költeni :) Hogy ne legyen rohanás az egész, az elmenős napok közé beiktatunk egy itthonmaradósat. Csütörtökön állatkertben voltunk, tegnap pedig a strandon. Csak itt helyben, mert errefelé az a szokás, hogy úton-útfélen strandok vannak, kb mint a suli, sétatáv tuti találsz egyet! Már előre kinéztem az időjáráselőrejelzésben, hogy rövid távon ez lesz a legmelegebb nap, értsd: 25 fok, napsütés nélkül. De mit lehet tenni, nyaralunk, strandra menni kell! Reggel punnyadtunk, palacsintát sütöttünk, összepakoltunk, és délre már a strandra is értünk, mondjuk előtte hideg is lett volna. Nem az a tipikus stradidő volt tényleg, de kellemes volt. 23 fok majdnem egész nap, eleinte még a nap sem sütött, de később igen. Jól le is égtünk, mármint mi felnőttek, én azért, mert azt mondtam, úgyis árnyékban vagyok (nem fürödtem, inkább horgoltam :)), apjuk meg szimplán elfelejtette bekenni magát. Jelentem a Bad Wülflingen nagyon kellemes hely. Van egy közepes mélységű medence (nagyoknak majdnem leér a lába) egy csúszdával, van gyerekmedence, ami szuper, magasabban fekvő, és mélyebben levő résszel, így folyik le a víz, kis csúszda rész, patakocska, kanyargós mederrel, mindenféle alakú izékből csobog a víz, el bírnám viselni ide a kertbe. Jaaa, és nehogy leégjenek a gyerekek, fölötte napvitorla... Úszómedence, meg egy ugráló (minek is hívják), mélyvízzel. Rengeteg fű-fa, homokozó. Mindehhez tömeg nem volt. Jövünk máskor is!

AKAROK/NEM AKAROK

Ohh, az én tüncibünci, legjobban viselkedő simulékony legkisebb szem gyermekem (vö. Dorci) átment a leghisztisebb, legakaratosabb libába. A napunk az akarom/nem akarom szó körül forgott.
Nem akarok tejet inni, kakót akarok inni.
Cumival akarok aludni.
Nem egy mesét akarok, két mesét akarok.
Nem akarok aludni (akkor nézed a plafon) nem akarom a plafont nézni (akkor fekszel az ágyban és várod, hogy álmos legyél) nem akarok feküdni
Ajjajj, kemény tréning vár ránk, szedem a magne b6 feminát :) lassan a nyugtató is jól jönne...

Megöleljük egymást

D: együtt szeretünk

Mit vegyünk fel?

Anya, fázom. Hosszúujjú nadrágot vegyünk!

Kyburg vára

Ma a reggeli punnyadás után nehezen szántuk rá magunkat az indulásra. De egy gyors leves után inkább indultunk, mert csak fél 5-ig van nyitva a vár. Nem is bántuk meg, kb negyed óra kocsival. Bebóklásztuk a termeket, megcsodáltuk a lovagi páncélokat, fegyvereket, régi ágyat, ruhát, kutyafülét. A gyerekek is élvezték. Képek később, vagy soha :)

Albani Fest

A múlt hétvégén került megrendezésre az Albani Fest. Azt írják a honlapon, hogy Európa legnagyobb városi eseménye. Nos, lezárták az egész belvárost, jófajta óriási búcsúra emlékeztetett, tele mindenféle árussal, sok-sok kaja, pia, körhinta, és annak extrémebb verziói, óriáskerék, koncertek. Péntek délutántól hétfő hajnalig tartott a hejehuja. Ez időre lehetett venni egy kitűzőt, ami az egész fesztivál idejére szólt, és korlátlan utazást jelentett a Winterthuri zónára. 7 frank, annyi mint amúgy egy napijegy. Éjszakai buszra is, ami amúgy igen drága, és a bérlet nem érvényes rá. Szóval abszolútli lakosságbarát. Egy elég vaskos kiadványt is kiadtak, benne a buszmenetrenddel, helyszínekkel, árakkal. Nagyon jól szervezett volt az egész. Mi szombat délután látogattunk ki. Felültünk az óriáskerékre, én sem vagyok normális, pénzt adok azért, hogy szenvedjek, elég vaskos tériszonyom van ugyanis, igencsak leizzadtam, mire végre kiszálhattunk a nyavajásból :) Aztán a lányokat befizettük ide-oda és végül vásári vacsit fogyasztottunk, a desszertet egy sátorban, ahol megkezdődött az esti koncert, azóta cseng a fülem, hogy ettől-e, vagy allergia, azt nem tudom.

Ovis vásár

Jó sok elmaradásom van, remélem, sikerül kicsit letörleszteni :)

Hát szóval, tegnap este (fél 7) volt a gyerekek műveiből kiállítás és vásár. Sajnos a fényképek eltűntek T. telefonjáról :( Egyben búcsúzó is volt ez az ovónénitől, az ovitól, lassan itt a szünet, utána iskola.
Először tébláboltunk kicsit az udvaron, majd jött a csapat mind koronában, énekeltek egy párat. Az ovónéni rövid kis beszédet mondott, aminek felét sem értettem. A lényeg az, hogy meg lehet mindenkinek a műveit venni, csak a saját gyerekedét, darabja 1 frank, az összes egyben 5 frank. A pénz az ovié lesz, vesznek belőle valamit. Az alkotások szépen ki voltak állítva, a halak úsztak kék hálóháttéren, a papírmasé-gipsz békák zöld tóban ücsörögtek, az egérkéknek volt terráriumuk :) Szóval nagyon szépen el volt rendezve! Volt büfé, körbesétáltunk, mindent megnézegettünk, kicsit szocializálódtunk - nem egyszerű, mert amint a 3. fél csatlakozik a társasághoz, átváltanak svicerdüccsre... Majd az esemény végén begyűjtöttük a szépségeket, természetesen mindenki mindent megvett :) Ismét egy remek közös családi programot köszönhettünk az óvodának! Danke Frau Sauter :)