Bejegyzések
2024
7 hónapja
2011. május 4., szerda
Csend, rend, fegyelem!
Kezd már tele lenni a hócipőm a rendrakással. Minden egyes nap azzal telik el, hogy "pakoljatok el a szobában!". De nem én voltam! De anyaaaaa! És az asztalon iiiiis? Igen, mint ahogy mindig. Rendnek kell lenni. És akkora összevisszaságot csinálnak. De ha nem is. A pakolás órákig tart! Az a pár dolog, amit el lehetne negyed óra alatt rakni. És szenvednek, és úgy csinálnak, mintha pakolnának, persze ezt úgy is érzik, és rettenetesen kegyetlennek érzik zord anyjukat, aki erre a rabszolgamunkára kényszeríti őket. És akkor jön a "csináljátok már!". "Hol tartotok?" "Nem lesz ez meg az, ha nem fejezitek be!" De nagyjából semmi sem hat, én meg megőrülök, és a végén kiabálok. Borzasztó, hogy sok-sok idő megy el ezzel a napból, ahelyett, hogy játszanának kint a teraszon, vagy társasoznánk, vagy bármi élvezetes tevékenység.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A pedagógia neked tuti jobban megy, de nem lehetne valahogy játékként, versenyként felfogni azt a pakolást? No persze nem konkrét nyereményekre gondolok, hanem a győztesnek járó erkölcsi jutalomra. Más szemszögből megvilágítva talán a gyerekek sem éreznék olyan nagy nyűgnek a rendrakást, és te sem kapnál idegbajt az időhúzástól...
VálaszTörlésÓ, próbálkoztam én már jutalommal, mindenfélével. semmi nem vált be...
VálaszTörlésHát nálunk hetente max kétszer van nagyobb rendrakás. A maradék időben essenek ők hasra a cuccaikban :)
VálaszTörlésA lakás többi részében utálom a kupit, de a gyerekszobában szétterülő legok kevésbé zavarnak, annyi a kötelező, hogy az ágyhoz legyen vonulási útvonal. Ha éjszaka át kéne mennem, akkor én ne lépjek bele :)
Dorka mindenesetre elég lelkesnek tűnt a múltkor a takarítást illetően :)
VálaszTörlésEgyébként biztos azért, mert későn érő típus vagyok, és nincs még gyerekem, de tisztán emlékszem arra, milyen ólmos fáradtság, mélyről jövő zsigeri ellenszenv tört fel belőlem, ahányszor rendrakásra, pakolásra szólítottak fel gyerekkoromban. Ennek ellenére megcsináltam, de szinte fájt. Vagy ne legyek ennyire empatikus a rosszcsontokkal? :)
én simán összeszedtem annak idején egy zsákba minden nem helyén lévő cuccot, hogy felejtse is el ezeket egy jóideig (és meg is tettem). Azóta én a szoba küszöbét sem lépem át, mégis minden este össze van pakolva, amikor szólok, hogy zuhanyzás:).
VálaszTörlésSzilvi, ez kevés volt nálunk. Mindenesetre tegnap nagyon igyekeztek... felajánlottak segítséget, csak vigyem el őket a boltba :)
VálaszTörlésde azért azt is tegyük ehhez az egész sztorihoz hozzá, hogy én mániákus rendpakoló vagyok, le nem tudnék úgy feküdni, hogy bármi nincs a helyén, hogy bármi elöl van, hogy mosogatóban pohár lenne, hogy az asztalon tányér maradna,hogy a nappaliban újság lenne ledobva valahol, stb. Szóval ebben nő fel a gyerek. Nálad meg azért nem ez van, és ezt mindenféle minősítés nélkül írom, esküszöm, csupáncsak, hogy mi felnőttek is mennyire különbözőek vagyunk, persze, hogy a gyerekeink is...
VálaszTörlés:D nyugodtam írd le: mi rendetlenek vagyunk :D
VálaszTörlésMi is rendetlenek vagyunk, akkor ezért nem hajlandóak pakolni a gyerekek? Pedig milyen király lenne, ha legalább ők rendesek lennének... :)
VálaszTörlésMzs, nincs jó ötletem, sajnos nálunk dettó. És én is kiabálok.