Dorkának le fog járni az útlevele, még mielőtt hazautaznánk, valamit tenni kellett. Csütörtökön Auffahrt, vagyis ünnepnap, így az iskolásoknak pénteken is szünet volt, viszont amúgy munkanak. T. kivette szabadságnak, és elmentünk a nagykövetségre. Miután összeszedtünk minden papírt az ideiglenes hazautazási igazolványhoz, azt javasolta a néni, hogy ne csináltassuk meg, mert minek, úgysem ellenőrzik :D Na, nem bánom, 57 (?) frank lett volna. De azért nem mentünk hiába, mert ugye apjuk nélkül megyünk haza, így ő tudott hivatalosan nyilatkozni arról, hogy hozzájárul, hogy én egyedül csináltassak útlevelet. Szerény 39 frankot fizettünk egy darab aláírásért... Amúgy kiábrándító volt a konzulátus. Egy ronda ház 11. emeletén egy darab lakásszerűség, még vécé sincs. Előszoba, egy szoba a 2 darab alkalmazottnak, váróhelység. Ez itt mind a mi képviseletünk az országban. Kedves nénik, de az egyik kicsit sokat beszél, ennek megfelelően igen sokat várakoztunk, pedig kevesen voltak. Ja, és parkolóhelyet sem találtunk a közelben, így messzi egy parkolóházba mentünk, a gyaloglással töltöttük értékes időnket... A hivatalos részen túlesve jöhetett a szórakozás. A
Rathaus parkolóházban álltunk le. Nagyon jó helyen van, de az árára érdemes felkészülni: olyan 5 órát lehettünk? És 13 felett fizettünk... Na, a piszkos anyagiaktól eltávolodva: nagyon éhesek voltunk, így kerestünk valami kajáldát, dönert ettünk, pont ahogy az én uram megálmodta. Fincsi volt. Az óratorony felé vettük az irányt, sajnos rosszul időzítettünk, így lemaradtunk a mutatványról. Majd a parlamenthez kanyarodtunk, ahol a téren egy hatalmas fém pók nyűgözött le minket. Ja, sem telefont, sem fényképezőgépet nem vittünk, így el kell higgyétek, hogy milyen szép volt, esetleg a gugliban nézegessetek képeket :) Tovább haladtunk a félsziget vége felé, mert persze folyamatosan azt hallgattuk: mikor megyünk már a macikhoz??? Dóri aludt egy nagyot, közben megtekintettük, a nem emlékszem nevű katedrálist is. Én őriztem lent a kiscsajt, apa meg a 2 nagylány felmásztak a toronyba, állítólag szép volt a kilátás (én is így emlékszem, nagyon régen jártam már ott), remegő lábbal érkeztek le :) Kimentünk a Platformra, ha jól emlékszem a nevére, egy gyönyörű nagy tér, ahonnan le lehet kukucskálni a lentebb fekvő területekre. Elég parás volt, mert igen alacsony a mellvéd, egy rossz mozdulat és leestél... Szerencsére játszótér is van ott, így a gyerekek inkább oda mentek :) Az egyik oldalt egy lifttel le lehet menni a lentebbi utcákra. És mellette kis kertecskék, ááá, úgy sajnálom, hogy nem tudtuk fotózni, nem semmi lehet ott lakni!!! Hogy lelifteztünk, kicsit megbántuk, mert a macikhoz a magasban levő hídon át lehet átmenni, úgyhogy mászhattunk fel a lépcsőn :D Dóri addigra felkelt, legalább őt nem kellett cipelni. 4 macit láttunk, szép helyük van a folyóparton. A macis résznél szép kövekkel van kirakva a föld, rajta nevek, gondolom, így támogatták a felújítást, T-nak sasszeme van, kiszúrt egy magyarnak tűnő nevet. Eddigre már hullák voltunk, én csak az autóra tudtam gondolni, úgy fájt a lábam. Úgyhogy egyenesen visszabaktattunk az autóhoz. Még egy kis összbenyomás: imádtam az árkádos utcasort! A belvárosban lehet autóval is közlekedni, 20-szal, de lehet kerülgetni a népeket, mert mindenki az úttesten mászkál. Az út közepén folyik valami víz, hogy ez csatorna, vagy a folyó egy részét vezették ide, arról fogalmam sincs. És még csak befedve sincs, kisgyerekkel sétálva nekem ez is para volt... Új épületet egyáltalán nem láttunk a belvárosban, a régi épületek szépen megőrzöttek, felújítottak.
Még egy érdekes tapasztalatban volt részünk: az autópálya felhajtónál állt a sor. Gondoltuk is, na remek, mikor érünk haza. Lejönni már nem lehetett. De aztán kiderült, hogy nem a pályán áll a sor. Két sáv felhajtó volt a pályára, előtte 2 lámpa, egyesével engedte a kocsikat a két sávból. A lámpa így nézett ki: piros zöld lámpa, kis autó, elé írta a számot, vagyis hogy 1 autó mehet :) Egyszer a másik sávban volt 2 is! Ezért állt a sor, amikor ezt kibekkeltük, már lehetett haladni.
Bejegyzések
