Laura és az olvasás

Azt hiszem, itt még nem említettem, hogy a születésnapomra kaptam egy Kindle-t. Új kütyü, hát persze, hogy a gyerekeknek is nagyon tetszik! Laurát nehéz volt rávenni az esti olvasásra, csak nyűgösködött, hogy nincs kedve. Egyszercsak rájöttem, hogy talán ha ezt a szép új modern kütyüt megkaphatná? És bevált. Most úgy osztozunk, hogy ő olvassa a lefekvés előtt a Misimókust rajta, majd kirakja az előszobába, amikor én megyek az ágyba, begyűjtöm. No, persze, lehet, hogy nem is a kütyü volt itt a lényeg, hanem a Misimókus, találni egy olyan könyvet, ami tényleg leköti. Nagyon nehéz ez a korosztály. A komolyabb dolgok még túl komolyak (különben is, a hideg ráz a kiskamaszos-szerelmes-iskolás könyvektől, meg a lovas kalandoktól, mert ezek vannak többségben), a mesék meg már nem érdekesek annyira - kivéve, ha én olvasom. Nagyon sokat olvas, sokszor mondja, hogy nem is egy, hanem két fejezetet elolvasott egy este! Azelőtt alig tudtam rávenni, hogy legalább 1-2 oldalt elolvasson. Most jön megint az én feladatom, megfelelő tartalmat szerezni az elkövetkezendőkre...