Orvoslátogatás

Amióta itt vagyunk, nem voltunk betegek. Csakis balesetek miatt keressük fel a doktort. Dóri ugye többször szakajtotta a hamvas bőrét... Most hétvégén Laurát megcsípte egy valami, tán szúnyog. Először fájt neki, majd bepirosodott, aztán így hétfőn elmentünk. Benne hagyott valami ajándékot a szúrásban az a kedves jószág. Frankón be van gyulladva... Tisztítás, antibiós kenőcs.
Tegnap este Dóri meg a futóbiciklivel taknyolt egyet, elharapta a száját. Ilyenkor ugye nehéz eldönteni, mekkora a baj, ömlik a vér akkor is, ha csak egy kis sérülés van. Volt nagy sírásrívás, fogakat ellenőriztem, nem mozognak. Ma 9-ig aludt, és totál feldagadt szájjal kelt. Hívom a biztosítót, mi legyen, este 6-ra tud időpontot adni, hát remek, enni sem tud szegény, akkor menjünk a izépraxisban, ahol nincs időpont, csak beülünk, odamegyünk, aztán hazaküldtek, hogy az ilyennel úgysem lehet semmit csinálni. Jegeljük. Hát jó. Arnicát fog még kapni. Mostanra lappadt kicsit, vágtam neki fel banánt apróra, csemegézett hozzá mazsolát.
Ma kihagyjuk a magyariskolát, kicsit stresszes vagyok...

Az anyai lét apró örömei

Én, aki irtózok minden fogas dologtól, már megint kihúzhattam egy mozgó fogacskát.
Laura pedig ma "diszkópartira" ment, körömlakkoztunk-matricáztunk, sminkeltem is... Ha egy buli beindul! Mi lesz még később? :)

Iskola-szülő együttműködés

Laura bizonyítványában szép számok voltak, ámde ami zavart: nem tud másokkal együttműködni. Itthon is ez van, csak lökdösik egymást Noémivel, meg veszekednek, Laura megmondja a tutit. Jeleztem hát a tantónéninek, hogy szeretnék beszélni vele (hátha van valami korszakalkotó ötlete - bár igen fiatal tanítónéni, mégis nagyon felkészült és bölcsnek látszik!). Üzenőben javasolt néhány időpontot, én a legközelebbit elfogadtam, és Laurával mentünk konzultációra. Igen, az iskolában is az van, ami itthon. Okos a lány, na, jobban tudja, tényleg, sokszor, de hát el kéne viselni a többieket is, és nem lehurrogni, meg helyettük megcsinálni, meg a tanítónénihez menni árulkodni. Megbeszéltük, mi az, amit másképp lehetne csinálni: légy türelmes a többiekkel, ne háborodj fel azonnal, ne kiabálj, ilyen apró tanácsok. És a tanítónéni csinált egy lapot, amire ő is és én is felírhatjuk, hogyan sikerült az együttműködés, ha ilyen szitu van. Egy kis táblázat, dátummal, 3 fejjel: szomorú, elmegy, mosolygós - ezek közül kell felrajzolni egyet, és még alá is írni :) A tetején pedig "LAura célja: ..." Ezt nagyon szupernek tartom, hogy ilyen egyedi problémával is lehet foglalakozni, hogy a tanítónéni veszi a fáradtságot, hogy amikor csoportmunka van, akkor rajzolgasson fejecskét. És ahogy hallottam Laurának, más gyereknek is van ilyesmi papírkája, nyilván, a maga megoldandó feladatára. Respect.