Iskola-szülő együttműködés

Laura bizonyítványában szép számok voltak, ámde ami zavart: nem tud másokkal együttműködni. Itthon is ez van, csak lökdösik egymást Noémivel, meg veszekednek, Laura megmondja a tutit. Jeleztem hát a tantónéninek, hogy szeretnék beszélni vele (hátha van valami korszakalkotó ötlete - bár igen fiatal tanítónéni, mégis nagyon felkészült és bölcsnek látszik!). Üzenőben javasolt néhány időpontot, én a legközelebbit elfogadtam, és Laurával mentünk konzultációra. Igen, az iskolában is az van, ami itthon. Okos a lány, na, jobban tudja, tényleg, sokszor, de hát el kéne viselni a többieket is, és nem lehurrogni, meg helyettük megcsinálni, meg a tanítónénihez menni árulkodni. Megbeszéltük, mi az, amit másképp lehetne csinálni: légy türelmes a többiekkel, ne háborodj fel azonnal, ne kiabálj, ilyen apró tanácsok. És a tanítónéni csinált egy lapot, amire ő is és én is felírhatjuk, hogyan sikerült az együttműködés, ha ilyen szitu van. Egy kis táblázat, dátummal, 3 fejjel: szomorú, elmegy, mosolygós - ezek közül kell felrajzolni egyet, és még alá is írni :) A tetején pedig "LAura célja: ..." Ezt nagyon szupernek tartom, hogy ilyen egyedi problémával is lehet foglalakozni, hogy a tanítónéni veszi a fáradtságot, hogy amikor csoportmunka van, akkor rajzolgasson fejecskét. És ahogy hallottam Laurának, más gyereknek is van ilyesmi papírkája, nyilván, a maga megoldandó feladatára. Respect.