Mit vegyünk fel?

Anya, fázom. Hosszúujjú nadrágot vegyünk!

Kyburg vára

Ma a reggeli punnyadás után nehezen szántuk rá magunkat az indulásra. De egy gyors leves után inkább indultunk, mert csak fél 5-ig van nyitva a vár. Nem is bántuk meg, kb negyed óra kocsival. Bebóklásztuk a termeket, megcsodáltuk a lovagi páncélokat, fegyvereket, régi ágyat, ruhát, kutyafülét. A gyerekek is élvezték. Képek később, vagy soha :)

Albani Fest

A múlt hétvégén került megrendezésre az Albani Fest. Azt írják a honlapon, hogy Európa legnagyobb városi eseménye. Nos, lezárták az egész belvárost, jófajta óriási búcsúra emlékeztetett, tele mindenféle árussal, sok-sok kaja, pia, körhinta, és annak extrémebb verziói, óriáskerék, koncertek. Péntek délutántól hétfő hajnalig tartott a hejehuja. Ez időre lehetett venni egy kitűzőt, ami az egész fesztivál idejére szólt, és korlátlan utazást jelentett a Winterthuri zónára. 7 frank, annyi mint amúgy egy napijegy. Éjszakai buszra is, ami amúgy igen drága, és a bérlet nem érvényes rá. Szóval abszolútli lakosságbarát. Egy elég vaskos kiadványt is kiadtak, benne a buszmenetrenddel, helyszínekkel, árakkal. Nagyon jól szervezett volt az egész. Mi szombat délután látogattunk ki. Felültünk az óriáskerékre, én sem vagyok normális, pénzt adok azért, hogy szenvedjek, elég vaskos tériszonyom van ugyanis, igencsak leizzadtam, mire végre kiszálhattunk a nyavajásból :) Aztán a lányokat befizettük ide-oda és végül vásári vacsit fogyasztottunk, a desszertet egy sátorban, ahol megkezdődött az esti koncert, azóta cseng a fülem, hogy ettől-e, vagy allergia, azt nem tudom.

Ovis vásár

Jó sok elmaradásom van, remélem, sikerül kicsit letörleszteni :)

Hát szóval, tegnap este (fél 7) volt a gyerekek műveiből kiállítás és vásár. Sajnos a fényképek eltűntek T. telefonjáról :( Egyben búcsúzó is volt ez az ovónénitől, az ovitól, lassan itt a szünet, utána iskola.
Először tébláboltunk kicsit az udvaron, majd jött a csapat mind koronában, énekeltek egy párat. Az ovónéni rövid kis beszédet mondott, aminek felét sem értettem. A lényeg az, hogy meg lehet mindenkinek a műveit venni, csak a saját gyerekedét, darabja 1 frank, az összes egyben 5 frank. A pénz az ovié lesz, vesznek belőle valamit. Az alkotások szépen ki voltak állítva, a halak úsztak kék hálóháttéren, a papírmasé-gipsz békák zöld tóban ücsörögtek, az egérkéknek volt terráriumuk :) Szóval nagyon szépen el volt rendezve! Volt büfé, körbesétáltunk, mindent megnézegettünk, kicsit szocializálódtunk - nem egyszerű, mert amint a 3. fél csatlakozik a társasághoz, átváltanak svicerdüccsre... Majd az esemény végén begyűjtöttük a szépségeket, természetesen mindenki mindent megvett :) Ismét egy remek közös családi programot köszönhettünk az óvodának! Danke Frau Sauter :)

Apróságok

- a hétvégén voltunk bent a városban, össznépi dobolásban is részt vettünk. Igazából csak sétálni akartunk egyet, de megnéztük, mi ez a hangzavar. Két pasas vezetésével körbeült az utca népe, szabadon lehetett csatlakozni, és dobokat, csörgőket, meg egyéb ritmushangszereket ütni-rázni. Mutatták, mi legyen a ritmus, vagy hogy épp kik játszanak. Nagyon szuper volt, olyan ősi élmény :) Fénykép készült, de mindig elfelejtem letölteni T. telcsijéről...
- Dóri halad a szobatisztaság útján. A sok bugyibakakát meguntam, visszakapta a pelust, nappalra bugyisat, szépen szól, ha pisilni kell, a pelusba ritkán csúszik be. A kakinál is szól már néha.
- A múlt héten majdnem tél volt 13 fokok, most meg visszatért a nyár... Kánikula ruhában lehet járkálni. Dóri meg is fázott frankón.
- A lábam kikészült, nem tudom, mi lett vele, nem terheltem meg, most a kanapén heverészek a nap nagy részében, csak azt csinálom meg, amit nagyon muszáj. Így horgolhatok kedvemre. Bár ez is kevés, most annyira lelkes vagyok, hogy a világ minden ideje is kevés :)
- Megjött Noémi "behívója" a suliba, 1f-es lesz, és onnan is teknősbéka. Az ovis csoporttársai is ebbe az osztályba kerültek. Az első tanítási napon "szülő-információs-kávézás" lesz :) Megvan az első szülői időpontja is. Laura is megkapta a jövő évi órarendjét, úszni fognak járni kéthetente.

Laura és az olvasás

Azt hiszem, itt még nem említettem, hogy a születésnapomra kaptam egy Kindle-t. Új kütyü, hát persze, hogy a gyerekeknek is nagyon tetszik! Laurát nehéz volt rávenni az esti olvasásra, csak nyűgösködött, hogy nincs kedve. Egyszercsak rájöttem, hogy talán ha ezt a szép új modern kütyüt megkaphatná? És bevált. Most úgy osztozunk, hogy ő olvassa a lefekvés előtt a Misimókust rajta, majd kirakja az előszobába, amikor én megyek az ágyba, begyűjtöm. No, persze, lehet, hogy nem is a kütyü volt itt a lényeg, hanem a Misimókus, találni egy olyan könyvet, ami tényleg leköti. Nagyon nehéz ez a korosztály. A komolyabb dolgok még túl komolyak (különben is, a hideg ráz a kiskamaszos-szerelmes-iskolás könyvektől, meg a lovas kalandoktól, mert ezek vannak többségben), a mesék meg már nem érdekesek annyira - kivéve, ha én olvasom. Nagyon sokat olvas, sokszor mondja, hogy nem is egy, hanem két fejezetet elolvasott egy este! Azelőtt alig tudtam rávenni, hogy legalább 1-2 oldalt elolvasson. Most jön megint az én feladatom, megfelelő tartalmat szerezni az elkövetkezendőkre...

Csoportosít

Dóri ragaszthat egy matricát, ha ő maga szólt, hogy pisilnie kell. Nem cifrázzuk a dolgot, a Coop-ban épp van matricagyűjtős akció, kések, edények, meg mittoménmégmi. Szóval 3 féle matrica van. És a drága csoportosítva ragasztja fel. A késeket a késekhez, az edényeket az edényekhez :)

Beszélgetős

D: Apa, mit csinálsz?
A: dezodorálok
D: Dozorálsz be?

-----------------------

Nézegeti a karomat.
D: Mi ez?
A: Anyajegy.
D: Apának is van apajegy?

Berni kirándulás

Dorkának le fog járni az útlevele, még mielőtt hazautaznánk, valamit tenni kellett. Csütörtökön Auffahrt, vagyis ünnepnap, így az iskolásoknak pénteken is szünet volt, viszont amúgy munkanak. T. kivette szabadságnak, és elmentünk a nagykövetségre. Miután összeszedtünk minden papírt az ideiglenes hazautazási igazolványhoz, azt javasolta a néni, hogy ne csináltassuk meg, mert minek, úgysem ellenőrzik :D Na, nem bánom, 57 (?) frank lett volna. De azért nem mentünk hiába, mert ugye apjuk nélkül megyünk haza, így ő tudott hivatalosan nyilatkozni arról, hogy hozzájárul, hogy én egyedül csináltassak útlevelet. Szerény 39 frankot fizettünk egy darab aláírásért... Amúgy kiábrándító volt a konzulátus. Egy ronda ház 11. emeletén egy darab lakásszerűség, még vécé sincs. Előszoba, egy szoba a 2 darab alkalmazottnak, váróhelység. Ez itt mind a mi képviseletünk az országban. Kedves nénik, de az egyik kicsit sokat beszél, ennek megfelelően igen sokat várakoztunk, pedig kevesen voltak. Ja, és parkolóhelyet sem találtunk a közelben, így messzi egy parkolóházba mentünk, a gyaloglással töltöttük értékes időnket... A hivatalos részen túlesve jöhetett a szórakozás. A Rathaus parkolóházban álltunk le. Nagyon jó helyen van, de az árára érdemes felkészülni: olyan 5 órát lehettünk? És 13 felett fizettünk... Na, a piszkos anyagiaktól eltávolodva: nagyon éhesek voltunk, így kerestünk valami kajáldát, dönert ettünk, pont ahogy az én uram megálmodta. Fincsi volt. Az óratorony felé vettük az irányt, sajnos rosszul időzítettünk, így lemaradtunk a mutatványról. Majd a parlamenthez kanyarodtunk, ahol a téren egy hatalmas fém pók nyűgözött le minket. Ja, sem telefont, sem fényképezőgépet nem vittünk, így el kell higgyétek, hogy milyen szép volt, esetleg a gugliban nézegessetek képeket :) Tovább haladtunk a félsziget vége felé, mert persze folyamatosan azt hallgattuk: mikor megyünk már a macikhoz??? Dóri aludt egy nagyot, közben megtekintettük, a nem emlékszem nevű katedrálist is. Én őriztem lent a kiscsajt, apa meg a 2 nagylány felmásztak a toronyba, állítólag szép volt a kilátás (én is így emlékszem, nagyon régen jártam már ott), remegő lábbal érkeztek le :) Kimentünk a Platformra, ha jól emlékszem a nevére, egy gyönyörű nagy tér, ahonnan le lehet kukucskálni a lentebb fekvő területekre. Elég parás volt, mert igen alacsony a mellvéd, egy rossz mozdulat és leestél... Szerencsére játszótér is van ott, így a gyerekek inkább oda mentek :) Az egyik oldalt egy lifttel le lehet menni a lentebbi utcákra. És mellette kis kertecskék, ááá, úgy sajnálom, hogy nem tudtuk fotózni, nem semmi lehet ott lakni!!! Hogy lelifteztünk, kicsit megbántuk, mert a macikhoz a magasban levő hídon át lehet átmenni, úgyhogy mászhattunk fel a lépcsőn :D Dóri addigra felkelt, legalább őt nem kellett cipelni. 4 macit láttunk, szép helyük van a folyóparton. A macis résznél szép kövekkel van kirakva a föld, rajta nevek, gondolom, így támogatták a felújítást, T-nak sasszeme van, kiszúrt egy magyarnak tűnő nevet. Eddigre már hullák voltunk, én csak az autóra tudtam gondolni, úgy fájt a lábam. Úgyhogy egyenesen visszabaktattunk az autóhoz. Még egy kis összbenyomás: imádtam az árkádos utcasort! A belvárosban lehet autóval is közlekedni, 20-szal, de lehet kerülgetni a népeket, mert mindenki az úttesten mászkál. Az út közepén folyik valami víz, hogy ez csatorna, vagy a folyó egy részét vezették ide, arról fogalmam sincs. És még csak befedve sincs, kisgyerekkel sétálva nekem ez is para volt... Új épületet egyáltalán nem láttunk a belvárosban, a régi épületek szépen megőrzöttek, felújítottak.
Még egy érdekes tapasztalatban volt részünk: az autópálya felhajtónál állt a sor. Gondoltuk is, na remek, mikor érünk haza. Lejönni már nem lehetett. De aztán kiderült, hogy nem a pályán áll a sor. Két sáv felhajtó volt a pályára, előtte 2 lámpa, egyesével engedte a kocsikat a két sávból. A lámpa így nézett ki: piros zöld lámpa, kis autó, elé írta a számot, vagyis hogy 1 autó mehet :) Egyszer a másik sávban volt 2 is! Ezért állt a sor, amikor ezt kibekkeltük, már lehetett haladni.

Farmon jártunk gyereknapon

Vasárnap Juckerfarmarton töltöttük el a napunkat. Seegräbenben van, nagyon szép helyen, a Pfäffiker-See partján. A belépés ingyenes, de ott kell fogyasztani, a piknik tilos :) Rögtön a bejáratnál játszótér, illetve a "bolt", ahol tudunk itt termett, ill. készített dolgokat venni, illetve helyben fogyasztani is. Van saláta, süti, délben párfajta meleg étel. Frissen facsart almalé (nagy 5-10 literes dobozban is vásárolható). Annak ellenére, hogy igen sok szék-asztal van mindenhol kipakolva a farm területén, igencsak keresgélni kellett a helyeket. Van egy étterem, ott éppen valami rendezvény zajlott. Szénabálák, ugrálási lehetőség a gyerekeknek. Virágbolt. Kecskesimogató, nyuszik (hozzájuk nem lehet bemenni). És vannak fára aggatott hintaágyak is, szegény Noémi ki is esett egyből... Na, meg hát ott vannak a növények, cseresznyefák, eper, körtés, amit láttunk. Szokott szedd magad is lenni, de valamiért pont nem volt, mikor ott jártunk, pedig akartam eperlekvárt főzni. A rendes árért már nem annyira akarok (fél kg 6 frank...), veszek inkább bótit. Ettünk sütit, etettünk kecskét, aztán lesétáltunk a partra, ahol a svájciak már feredőztek!!! Elég hideg volt azért a víz, de bokátáztatni bementünk mi is. Ebédeltünk, fagyiztunk - az a fagyi valami isteni. Persze az is itt készült... Felszerelkeztünk némi eperrel (szegény apának nem maradt), spárgával - ma spárgás-sonkás torta lett belőle. Az várható volt, hogy Dóri elalszik a kocsiban, de annyira elfáradtunk, hogy még Noémi is becsukta kicsit a szemét. :) Képek, a teljesség igénye nélkül: