Palacsinta

Ma bablevest főztem, és utána palcsinta volt. Mindig jó sokat sütök, most is maradt estére. Laura a délutánt a barátnőjénél töltötte, gondoltam, amikor megyek érte, elvisszük a maradékot, hogy megörvendeztessük őket ezzel a magyar finomsággal. Emlékszem, a németek mindig hogy odavoltak érte, pláne, ha magunk csináltuk, és nahát, nem csak a büfében lehet ilyet? Jó, tudom, van az amerikai palacsinta, de az más. Szóval a török származású, Hollandiából érkezett anyuka megköszönte szépen, majd közölte, hogy ma ő is palacsintát sütött :DDD

Apa szépítkezik - by Dorci

Apa válkozik borot!

Kéne...

Nem akarom, nem szeretném, hanem kéne :) Kizárólag a cselekedetekre. Aludni kéne, enni kéne. Cukisajt.

Így képzelek el egy tökéletes napot

Reggel kakasszóra - vagyis Dóri hangos anyázására ébredtem. 7-kor, kellemes. A gyerekek moziztak egy sort, apjuk az ágyban pihenkélt, én még a kádban is csobbantam egyet, és ebben senki nem zavart. Időközben kitaláltuk, hogy kirándulni megyünk, 10-fél 11 magasságában már el is hagytuk otthonunkat. Az Uetlibergre mentünk, Zürich tőszomszédságába, állítólag a magyarok kedvelt kirándulóhelye, hát mi is magyarok vagyunk, vagy mi a szösz? A 14-es (vagy a 10-es?) villamosnál parkoltunk, onnan indultunk felfelé. Nagy okosan nem vittünk babakocsit, durva is lett volna feltolni! De a szép új Scootababy hordozó jól vizsgázott, tudtuk cipelni Dorkát. De azért szépen sétált is az elején. De aztán nagyon álmos lett. Így volt egy kis mélypont hazáig tartó hisztivel a kocsiban. A végére azért elaludt, Noémivel egyetemben. Tényleg jó magasra másztunk, nem csoda, hogy mindenki elfáradt! Aztán az ebédet csak melegíteni kellett, még tegnap délután megfőztem, és mindenki lepihent, Noémi aludt is egy cseppet. Apával játszottunk egy kis EyePet-et (haha, gyerekjáték :)), aztán átadtuk a terepet a lányoknak, én elvonultam a hálószobába vasalni, megnéztem addig két rész sorozatot, apjuk kuglófot sütött... Remekül éreztük magunkat! :)

Ilyen jó kis vízesések vannak, félig befagyva:

Dóri az elején még kitartóan gyalogolt.

Az ott lent Zürich. Jó magasra felmásztunk, igaz?

  Már majdnem a célnál:

Eddig akartunk jönni: egy pihenőhely, játszótérrel. Itt faltunk némi mandarint is.

Dóri is magához tért egy hintázás erejéig.

Fogat növesztünk

Igen, én is jelentős hozzájárulásomat adom a témához, angyali türelemmel viselek minden hisztit... Lassan 1 hete tart, semmi sem jó, mindent moströgtönazonnal. A legjobb, amikor fogalmam sincs, mi kéne, ha volna :)

Iskolaérett

Jut eszembe a bölcsről, ma aláírtam a papírt, miszerint egyetértek, iskolába mehet a gyermekem. Ma beszélyre hívott az ovónéni, aki nem tudott semmit rosszat mondani Noémiről, csak dicsérni, minden feladatban jól teljesít, egyből leveszi, mit kell csinálni, odafigyel, kitartóan dolgozik. Volt olyan feladatlap pl, ahol szavak voltak a sor elején, és ugyanazt kellett megkeresni a többi között a sorban. Ami trükkös volt, hogy volt, ahol 2x is előfordult. Az ovónéni szerint a legtöbb gyerek megáll egynél, hisz megtalálta... Jól bánik a számokkal, szépen másol sormintát, macit... Gyorsan tanulja a nyelvet, én eddig nem hallottam őt németül, izé cüridajcsul beszélni, most hallottam, hogy társalog az ovónénivel, és hát izé, kissé meglepődtem. Teljes, hosszú, összetett mondatokat mond. A gyerekekkel játék közben nem hallottam, hogy ilyen ügyesen kifejezte volna magát, fura. Most már nem aggódok, mi lesz vele a sulira, addig még van egy fél év, ehhez képest is rengeteget fog fejlődni (és amúgy is úgy látom, hogy a tanulás nem lineáris, hanem inkább exponenciális). A gyerekekkel is szót ért már, ők is keresik a társaságát, sikerült beilleszkednie. Naszóval, örülünk, minden szuper :)

A bölcs öregasszony

Mostanában állandóan szemüveget kell mosogassak. Amikor Noémi az előbb megint érkezett: "mosd meg légyszi!", szenvedős hangon mordultam fel: "már megint?" Erre Noémi megértően: "Hát tudod, ilyen az élet..."

EyePet

Megvettük ezt a jó kis játékot, az van ráírva, 3 éves kortól. Ehhez képest csak angolul beszél, végig itt kell üljek, ha játszanak, remek szórakozás. De amúgy nagyon cuki játék, én is elvagyok vele!

Elfáradt

Aludni szeretnék! Fáradt vagyok! Cumimat számba!
Okos gyerek, nem? :) És milyen ügyesen elmondja már... Amúgy nézzetek az időre: fél 12. Kicsit korán van még...

A nap híre

Felhívott ma a tanítónéni: csak sorolta, Laura csodajó tulajdonságait (nyitott, okos, gyorsan tanul, öntudatos...), csak bólogattam, igen, igen, tudom :) És úgy döntöttek, hogy a sportszünet után inkább már ne is menjen vissza oda, február végén jön tehát a helyi iskolába! :) Annyira szuper!

Kitört a tavasz!

Dátum szerint tél közepe van, ehhez képest 10+ fokok, ragyogó napsütés... Nagy sétát tettünk délután, aminek élvezetét csak Dóri nyávogása rontotta, néha bal lábbal kel fel, és akkor semmi sem jó neki. Apa itthon maradt lámpát szerelni, ja, nem is említettem, hogy elhoztuk a lámpákat, amik ijesztően nem akartak beférni a kocsiba, de aztán ügyesen-okosan sikerült besakkozni őket. A nappali lámpa, Dórilámpa könnyedén ment, de az étkezőét alig tudtuk összerakni, nem passzolnak össze a menetek, ha becsavartuk a búrát, nem ment be az izzó. Okos apánk van, úgyhogy megoldottuk, fényárban úszik az étkező. Most pedig kirúgunk a hámból és megnézzük a Csillagok háborúja 4. részét (a nagylányokkal!).

Rejtély

Lauráék sálat készítenek az iskolában.
Ott volt már egy olyan kötél kifeszítve, rajta gombócok, finom puhák. Egy ilyen fém akármivel (kampós alakot mutat) "hekeltünk".
Na, érti valaki, mi a csudát csináltak? Én nem.

Kérdés

Noémi
Itt Svájcban van papírpénz?

Látogatásunk és visszatértünk

Szép volt jó volt, de jó volt vissza is jönni, most itt érezzük otthon magunkat. Kimerítő hol itt, hol ott aludni, a lehető legtöbb elintézendőt beilleszteni az időnkbe. A legjobb részek: Eszteréknél pihi, játék, a szilveszter - finom kaja, társas, dumcsi, Katimamáéknál szintén egy kis nyugi. A többi részben volt allergia, rohangálás, szemészet, fogászat.
Noémi kapott szemüveget - még le sem fotóztam! Örült neki, és nagyon jól is áll neki. Dórinak is lesz valószínűleg, de most még az a dioptria, ami miatt nem éri meg, kicsi is, macerás lenne. És mindannyian pluszosak, tehát nem tőlem örökölték (de akkor honnan? Anyuka, ezt magának kell tudnia, viccelődött a szemész.)
Elkezdődött a pakolós hét az oviban, Noémit tegnap letolta az ovónéni, mert túl lassan öltözik (torna), és úgy értette, hogy ma ezért neki segítenie kell: anya én holnap nem akarok oviba menni! Az ovónéninek meg azt mondta, azért öltözik lassan, mert még csak most jött Magyarországról. Vicces egy gyerek :D
Laura ma meg lekéste az iskolabuszt, nehéz visszarázódni a hétköznapokba. Vihettem kocsival, nagyon hiányzott a fél óra kiesés, egetrengető összevisszaság van, pedig pörgök, mint az őrült, már vagy 5-6 adagot mostam, folyamatosan járatom Robit, hogy tisztaság is legyen, közben főzök, vásárolok, a szokásos. Szóval a hazahozott cucc felszámolása lassan halad.
Az időjárás is igen mókás, úgy indultunk el, hogy tiszta hó volt minden, a visszaúton volt, ahol 10 fok volt. Tegnap esett az eső, ma süt a nap, olyan 4 fok körül van. Remélem, esik azért még a hó!